1 perc alatt 15-17 alkalommal veszünk levegőt. Számunkra ez annyira természetes, hogy nem tulajdonítunk nagy jelentőséget a folyamatnak. A légzés határozza meg az anyagi világban való tartózkodásunkat. A világra született gyermek először vesz egy első hosszú és mély lélegzetet, majd kifújja, és ettől a pillanattól kezdődik az élete.

Amiről a keleti bölcsek beszéltek

Az ókori orvosi rendszerek, mint például az Ayurveda és a hagyományos kínai orvoslás, nagy hangsúlyt fektetnek a légzésre. Az Ayurvedában az egyik alapfogalom a prána, vagyis az életenergia, a hagyományos kínai orvoslásban a Chi energia. A légzés révén az ember megkapja a szükséges vitalitást. Az ókori bölcsek speciális gyakorlatokat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik a légzés irányítását a test, az elme, az érzések és az érzelmek irányítása alatt. A légzés összekapcsolja az elmét a tudatalattival, ezért arra koncentrálva, frekvenciájának változtatásával befolyásolható a közérzet, így a lelkiállapot, a lélek, sőt a sejtek is.

A jógában és az ayurvédában a légzési gyakorlatokat pránájámának nevezik (“prana” – “életenergia”, “yama” – “kontroll, megállj”). Ez a prána tudatos irányítása a gondolatok koncentrálásával és a rendezett légzéssel.

Hogyan kell helyesen lélegezni?

Fontos, hogy orron keresztül vegyünk levegőt. A szaglás szerve a prána bejutásának kapuja a testünkbe. Az orr fel van szerelve minden szükséges védelemmel a por, a káros baktériumok, a gázok és a túl hideg levegő ellen. Ha szájon keresztül lélegzünk, minden káros szennyeződés bejut a szervezetbe (ez a szerv pedig nem a levegő tisztítására szolgál, hanem teljesen más feladatai vannak).

Az orron keresztül történő légzés erősíti a szívet, amely pumpálja a vért, és áramlásával életenergiát és oxigént oszt el a legkisebb erekben. Így az agy működésére is hatással van. A megnövekedett prána tartalom növeli a nyálkahártyák és a mirigyek ellenálló képességét a vírusokkal és baktériumokkal szemben.

A jógában többféle légzési mód létezik:

felső légzés (clavicularis),

középső légzés (bordaközi),

alsó légzés (hasi, rekeszizom),

teljes lélegzet.

Tekintsük át ezeket. Felső (clavicularis) légzésnél csak a bordákat, a vállakat és a kulcscsontot emeljük meg, a tüdő felső részét használjuk. Ebben az esetben kis mennyiségű levegő jut be a szervbe. Középső (bordaközi) levegővel a tüdő középső része és részben a felső része megtelik levegővel. Alsó vagy hasi légzéssel – a tüdő középső és alsó része. Az ilyen légzés fiziológiailag helyesnek tekinthető, amely során a szervezet maximálisan feldúsul oxigénnel.

A teljes jógalégzés minden típust egyesít – felső, középső, hasi légzést, miközben kiküszöböli mindegyik hátrányát. Ebben az esetben a légzőrendszer minden szerve és izomszerkezete érintett, a mellkas a természetes térfogatára tágul. A rekeszizom is normálisan működik, és gyengéd masszázst biztosít a hasi szerveknek.

Mielőtt folytatná a pránájáma gyakorlását, el kell sajátítania a teljes jógalégzést. Ezt pedig a következőképpen hajtjuk végre: belégzés közben emeljük fel a gyomrot, majd a mellkasunkat és a vállunkat (kulcscsont), kilégzéskor engedjük le a vállunkat, majd a mellkasunkat és a hasunkat. Ez a technika ülve és fekve is végrehajtható (Shavasana pózban).

A pránájáma rendszeres gyakorlása erősíti a szervezet ellenálló képességét a megfázásokkal és a bronchopulmonalis (hörgővel és tüdővel kapcsolatos) rendszer egyéb betegségeivel szemben. A jól szellőző tüdő nagy mennyiségű oxigénnel és pránával látja el a szervezetet, felgyorsul a vérkeringés, az egész test ellazul, a légzés mélyebbé válik, a test megerősödik.

Az ayurvédikus koncepció szerint a vér minősége elsősorban a tüdő által felvett oxigén- és pránatartalomtól függ. Ha a vér kis mennyiségben tartalmazza ezeket a létfontosságú összetevőket, akkor a minősége nem megfelelő. Ebben az esetben sok méreganyag marad benne, és az egész testet megmérgezik. Az emésztőrendszer szervei is szenvednek a helytelen légzéstől. Mielőtt a szervezet megemésztené és asszimilálná, az élelmiszernek oxidációs folyamaton kell keresztülmennie. Ehhez oxigén kell. A lánc mentén történő elégtelen oxigénellátással számos fiziológiai folyamat megszakad, a fizikai erő ezzel a háttérrel kimerül, a szervezet betegségekkel szembeni ellenállóképessége csökken. Ezért is fontos a pránájáma gyakorlása.